Niki Moves

Avagy mit csinál Niki? Terepfutás : jóga : aszfaltfutás : erősítés : regeneráció

Icebug Göcsej 33 beszámoló - avagy taposd a havat, nincs még tavasz

Az Icebug Göcsej 33-as távját VTM 50 előtti felkészülésként, utolsó erős edzésnek tettük be a naptárba. Mindenképpen hazautaztam a szülőkhöz, így szétnéztem, mik vannak a közelben a hétvégén, mert nem volt kedvem olyan terepen futni, ahol megint nincs egy nyom sem előttem a hóban. A Nosztra 20-on ez a taktika bevált, én pedig örömmel láttam, hogy a Göcsej távjait nekem találták ki. Edző szerint 44-en kellett volna menni, de ott csak túra volt, maradt a 33 (nem bánom).

Szokásos teljesítménytúrás környezet és hangulat: tea, méz, térképárus. Reggel 6-tól mentek már a túrázók, mi pedig 10 után rajtoltunk, úgyhogy voltak reményeim a hó letaposottságát illetően. Na de erről mindjárt...

img_2953.JPG

Rajt előtt az autóban ismerkedtem a térképpel. Igyekeztem amit csak lehet, rögzíteni fejben, miután kiderült, hogy nincs szalagozás, nagyon eligazító emberek sem a távok szétválásakor, hanem kicsike papírok vannak a fákra tűzdelve, ezek jelzik majd az irányt. Nagyokat néztünk erre a sorban álló futótársakkal, de már itt vagyunk, lesz ami lesz. Kis késés a rajtoltatásnál, a hangosítás mintha valami vicc lenne, a kiabálást jobban hallottuk és értettük, mint ami a mikrofonba hangzott el.

A rajtnál igyekeztem előre kerülni, hogy ne ismételjem korábbi hibáimat, amikor lejtőn totyogók mögé szorultam be. Mondjuk itt emelkedővel kezdtünk. Fogalmam sem volt a mezőnyön belüli helyzetemről, mert az első szakaszon minden táv együtt ment (16/22/33/55 km), de ezért sem izgatott a dolog különösebben, inkább a pulzust néztem. Szándékosan B zóna tetejére engedtem az elejét, hogy meglegyen a kezdeti lendület és ne akadjak be lassabbak közé, tervben volt, hogy később ezt lejjebb engedem. Szépen lehetett haladni, a nagyobb emelkedők a táv első részében voltak, tényleg ügyesen letaposták a túrázók a havat (köszönet nekik!), és érdekes módon az első frissítőpont 3 km-nél már el is érkezett. Nem vettem igénybe egyiket sem, úgyhogy itt is haladtam tovább. 8 km körül kaptuk meg az első hóátfúvásos szakaszt, ahol a túrázókkal együtt lépdeltem nagyokat a nekem combközépig érő hóban... Toltam, siettem, tartani akartam a tempót, futottam ahogy és ahol csak bírtam. Láttam magam előtt a versenytársakat, kezdtek egyre közelebb kerülni, de továbbra sem tudtam, ki milyen távon fut, így csak a pulzus számított, és amit abból ki lehet hozni. Összeakadtam eltévedt túrázókkal, akik a 3. frissítőpont miatt izgultak, de nem maradtak ki belőle. Ennél a bizonyos pontnál leváltak rólunk a 16 km-esek, a fővárosból miattam ideautózó meglepetés-szurkoló barátaimnak kinyögtem, hogy a 16 km-eseknek volt több eszük, de már megyek tovább, szerencsére lejtő jött, jólesett, a lejtő az én terepem. 

13 km környékén ismét egy kis benézés: egy elágazásnál a nyilat követve mentem föl a dombra a letaposott úton, fent aztán megláttam, hogy az előttem haladók megtorpantak és kóvályognak, a domb aljáról pedig egy bozótoson túl emberek kiabálnak felfelé. Nyilván nem ez az út, már indultam is vissza le, bele a combig érő hóba, ahol egy kicsit sikerült a bokámra lépnem. Ezt követően lassítottam, hogy a lábam helyrerázódjon, de innen indult egy lelkileg nehezebb szakasz. Gyorsabban akartam volna haladni, de fájt a bokám, időt kellett adni neki. Néhány km után el is múlt a fájdalom. A szüleimet 20 km környékén, a negyedik frissítőpontnál vártam, és nagyon örültem is nekik, bár ezt ők nem láthatták rajtam. Kulacsot cseréltünk, mentem tovább. Itt egy hosszabb aszfaltos lejtő következett, ahol többeket is meg tudtam előzni, míg a következő frissítőpontnál vissza kellett fordulnom megkérdezni, az elágazásnál merre tovább, mert nem látok jelet. A szüleim a találkozáskor megsúgták, hogy a 2. helyen futok, itt pedig láttam, hogy lehagytam az előttem futó lányt (könnyű volt kiszúrni, mert kutyával futott), így siettem tovább. A falu végén megint barátok, tőlük megkérdeztem, miért is csinálom ezt.

Egy tavat kellett megkerülni, a végén mentem a taposott nyomon a túrázók után, mígnem szembejött egy pár, akiktől megtudtam, megint nem jó az irány, fordulhattam vissza. Mire odaértünk a helyes útvonalra és az elágazásnál a fák ágai által takarva megtaláltuk a törzsre tűzött pici cédulát, a megelőzött lány be is ért, és az emelkedőn elment mellettem. Bántam is, persze, ugyanakkor láttam, szépen halad, miközben nekem esett le a pulzusom, és nem jöttem rá, mi a baj.

Ilyenkor jó, ha van az ember mellett egy olyan támogató a frissítőpontokon, aki átlátja a helyzetet és határozott segítséget tud nyújtani, aki tapasztalt futó, látott már versenyt, és látott már versenyezni. A szüleim bármennyire is odatették magukat, ebben nincsenek otthon, és nem is várható el tőlük. Úgyhogy volt egy pont 22 km körül, ahol felhívtam Gyurit, aki sajnos most először nem tudott velem hazautazni, hogy mondjon valamit, mert fáradok, de jól haladok. Megkérdezte, frissítek-e rendesen. Mondtam, hogy próbálok, de nem megy le annyi, amennyit számoltam. Utasított, hogy egyek többet, nehogy fejre álljak. Én végig arra gondoltam, hogy nem elég erős a lábam, béna vagyok, gyorsabban kellene menni, tökölök, magyarán szapultam magam, de a frissítés hiányossága nem esett le, egyszerűen túlságosan benne voltam a mátrixban ahhoz, hogy kívülről lássam az eseményeket. Meg voltam róla győződve, hogy nem futok elég gyorsan, és ez csakis azért van, mert nem vagyok elég erős.

De a tó után valahogy jött vissza a lelki erő, és bár a frissítésem már odavolt, de a cél közeledett, csak pár km választott el tőle, nem akartam már emelkedőn se gyalogolni, semmi mást, csak haladni és beérni, úgyhogy tettem a lábakat egymás elé, és egy emelkedő tetején egyszerre ott lett a cél. Nem mosolyogva, de beértem. 3:31. Az előzetes elgondolásom az volt, hogy ezt 3 óra alatt le lehet futni hó nélkül, combig érő hóban pedig tudja fene, így az idővel elégedett vagyok. A 2. hely nem tudom, mit jelent, hiszen ez a mezőny függvénye mindig, nyilván itt sem Vincze Zsófi, sem Tiricz Irén nem indultak. A dobogón állni persze remek érzés, még átázott hideg cipőben is. Kaptunk érmet és egy üveg bort, aminek valaki biztosan örülni fog a környezetemben, tekintve, hogy 20 éve nem iszom alkoholt.

enlight316.jpg

Mik a tanulságok? Frissítés. Minden egyéb rendben lehet, de erre tudatosabban oda kell koncentrálnom és VTM-en ez lesz a feladat, mert ott nem eshet le a pulzus, ahhoz ezek nem annyira hosszú távok. Jó volt, hogy várhattam a találkozást az ismerős arcokkal. Jó volt, hogy hóban is tudtam haladni. A mellény kifogástalan, melegem is csak a végére volt, amikor már erősen sütött a nap.

img_2934.JPG

Elfáradtam. A szintkülönbség átlagos volt, vagy annál könnyebb, ugyanakkor sík rész szinte teljesen hiányzott, folyamatos fel-le menetel volt a pályán. Ami nehézzé tette a versenyt, az a hó volt egyértelműen, így kíváncsi lennék, anélkül milyen időt mentem volna.

A szervezés átlagos volt, ez egy kicsit visszatart attól, hogy máskor is visszatérjek ide. A nevezésnél nehéz volt összeszedni a fontos információkat, az útvonalat egy kezdetleges magyar oldalon állították össze, így plusz munkát igényel abból értelmes, átlátható tervet kihozni, amiből lehet előre készülni (gpsies.com-on például). A frissítőpontok futó szempontból nem jó távokon vannak: vagy túl közel vagy túl messze egymástól, a kínálatukat csak részleteiben láttam, mert sem teára, sem pogácsára nem vágyom 165-ös pulzuson. A jelzések gyakoriságával nem volt baj, de a hatékonyságukat mutatja mindaz, amit fent már leírtam. Mosdó csak egy volt, úgyhogy nem mondom meg, hol pisiltem verseny előtt. A dobogót egy nagy kuka előtt állították fel, ez nem annyira fotogén, a teás vödröt apukám pakolta el, hogy legalább az ne legyen a képen. Ezektől eltekintve jól éreztem magam, verseny után volt lehetőség leülni és egy asztalnál pakolni, enni-inni, a szervezőkön látszott a jóindulat, segítettek mindenben, és biztosan nehéz ennyi távot, és túrát meg futást is egyszerre jól lebonyolítani egy olyan térségben, amely nem bővelkedik sportcentrumokban. Az különösen örömteli, hogy a Göcsejben is van terepverseny, és kitartóan megrendezik immár 10. éve.

Akit pedig érdekelnek a technikai részletek, íme, ezekből dolgozom: Saucony Peregrine 6 (elsősorban túrázáshoz és hóban hordom) cipő, Ultimate Direction Jurek mellény, Sponser Longenergy iso, SIS gélek, Garmin FR230 óra. 

enlight311.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://nikimoves.blog.hu/api/trackback/id/tr8313716076

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Niki Moves

Terepfutás, jóga, aszfaltfutás, erősítés, regeneráció - majd kezdd elölről

Jóga sportolóknak Facebookon