Niki Moves

Avagy mit csinál Niki? Terepfutás : jóga : aszfaltfutás : erősítés : regeneráció

Amikor élmény az edzés

Pihenőhét van, így kevesebb az edzéssel kapcsolatos esemény, a feltöltődés pedig jólesik. A hét első fele elsősorban ezzel telt, az edzések inkább a hét közepétől lettek beütemezve, amikor az embernek már éppen elég is lesz a nagy pihenésből, és vágyik megint a tempósabb mozgásra.

Nagyon szeretem a futásokat összekötni egyéb programokkal, és így teljes élményt létrehozni belőlük. Télen erre kevesebb a lehetőség, ám végre itt a tavasz, úgyhogy bele is csaptam. 

Alapvetően is azt gondolom, hogy az életben a boldogsághoz, vagyis a pillanat, a most boldog megéléséhez nem kell sok, az én boldogságomnak pedig már jól kipróbált receptje van, egyszerű összetevőkkel: a szabadban, jó társaságban lenni. Ha van valami finomság is ezek mellé, akkor kész a tökély.

img_3074_futas_dunakanyar.JPG

Így készült a tegnapi és a mai edzés is. Tegnap 50 perc zsírégető volt a feladat, Gabi meg pont ráért, az idő szép volt, úgyhogy ő előszedte a bringát, én meg mondanám, hogy a futócipőmet, de azt pont otthon hagytam. Szerencse, hogy utcára is sportcipőt hordok...

Elmentünk a Dunakanyarhoz, letettük az autót, és én Zebegény felé indultam futni, ő meg Nagymaros felé bringázni. Indy jött mellettem. Nem volt egyszerű a tartományon belül tartani a pulzusomat, úgy repesett a szívem a hely szépségétől, a napon futástól, a szabadság érzésétől, hogy péntek dél van és én itt lehetek. Rövidnadrág, vékony hosszúujjú, rövid zokni, és egy utcai Sketchers - amiben ilyen rövidebbet nem volt rosszabb futni, mint más cipőben, de hosszabb távot már nem szívesen vállaltam volna vele. Kifelé szembeszél fújt, nem baj az, legalább visszafelé hátszél lett belőle. Többször kellett igazítanom a pulzuspánton, mert a pár kiló fogyástól folyton lecsúszott rólam. Fiúknak küldtem képet a Pilisről, hogy lássák, ott azért még hó van, aztán a túlparton emelkedő domborulatokat többször is elnézegettem a futás során, ettől a bambulástól néha leesett a pulzus, máskor meg megindultam és utána korrigálhattam lefelé. Futás végén Indyt elvittem úszni a folyóba.

enlight326.jpg

Aztán irány Nagymaros, lángos, beszélgetés, kutyával játék, a nap utolsó sugarai, a szemben levő pilisi emelkedők fél szemmel való méregetése. Itthon mosolygós Gyuri, aztán a fiúk jöttek át. Ilyen egy tökéletes nap.

enlight325_nagymaros_20180309.jpg

Ma hasonló összetevőkből dolgoztam, az edzés maga 70 perc fokozó volt: 30 perc egyre magasabb pulzussal, előtte-utána 20 perces zsírégetés. A fokozóról már meséltem, hogy nehéz edzésnek tartom, vannak róla kifejezetten élénken rögzült emlékeim... De a mait nem éreztem nehéznek, nem éreztem hosszúnak, nem kellett meghalni. Az első szakasz volt kicsit zűrös, sok volt az ember körülöttem, nem is kizárólag jó fej emberek, a pulzus nem akart normális keretek között maradni, de ez a fokozó elejére megoldódott ugyebár. Gyuri előttem indult el pár perccel ugyanazon a patakparti útvonalon (szintén fokozót futni), Erzsike is jött sétálni, ő mögöttem menetelt Indy kutyával, Viktort pedig vártuk szemből érkezni a hosszú futásáról - megbeszéltük, hogy mi hozzuk neki a recoveryt meg a váltópulóvert, és együtt megyünk haza. Először ő jött szembe (amúgy több, mint 31 km-t futott ma), aztán Gyuri, aztán kedvenc jógavendégeim közül kettő, akiknek még én ajánlottam ezt a helyet. Mindig nagyon vidámak, most is mosoly ült az arcukon, jó volt összefutni. 

Egyre emeltem a tempót, szépen fokozatosan igyekeztem, csak a szél nehezítette a dolgot, ahogy néha oldalról is belémkapott. A szokásosnál is könnyebben mentek a lábaim. Jó volt végre tempósabban haladni. Majd az utolsó 10 percben jött a legnehezebb szakasz, az első pár perc itt is hamar eltelt, egyre toltam felfelé a pulzust, a végén azért már percenként néztem az órára, de ugyanakkor végre haladtam, volt sebesség, 4:45-ös kilométer, mindez rövidujjúban, szóval ez a fokozó nem volt rossz. A patak túloldalán Gabi csücsült. Mint kiderült, még videózott is, nem nagy örömömre. 

Futás után mindenki egybegyűlt nyújtani, melengettük magunkat a fűben, aztán jöhetett a hamburger meg a hot-dog kint a napon (hiába egyeztünk meg előtte, hogy nem lesz ilyen kihágás). És most negyed 6 múlt, és még mindig csipognak a madarak!

futas_szilas_patak_20180310.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://nikimoves.blog.hu/api/trackback/id/tr6213729316

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Niki Moves

Terepfutás, jóga, aszfaltfutás, erősítés, regeneráció - majd kezdd elölről

Jóga sportolóknak Facebookon