Niki Moves

Avagy mit csinál Niki? Terepfutás : jóga : aszfaltfutás : erősítés : regeneráció

Tökéletes napok

Nagyon vártam a tegnapi napot: Optivita 100 km-es verseny Velencén. Mi csak szurkolni mentünk a fiúkkal, mert Halama Levi indult, de több jógatanítványom is ott volt a mezőnyben, így mindig történt valami érdekes, nem csak idegeneket néztünk körözni az 5 km-es pályán. 

Hirtelen jött a meleg, ennyi idő alatt a szervezet nem szokik hozzá, és ez látszott is a mezőnyön. Kulcsemberek, dobogóesélyesek, és halandók léptek ki, látszott a fáradás a pályán maradókon, föl-le öltöztek a versenyzők - ki trikóban, ki sál-sapkában futott, fogytak a sótabletták és kézről kézre járt a magnézium is a segítők között. Levi egy konkrét időcéllal érkezett ide, de mivel azt nem látta teljesülni és ez a verseny nem az idei főversenye, 75 km-nél kiszállt a 4. helyről.

Még nem mondtam, de eléggé szeretem figyelni az emberek futótechnikáját, mozgását, lépését, tartását, egy ilyen körözős verseny kiváló alkalom e hobbim kiélésére. Menet közben sikerült megfigyelnem a mozgását, és Levi valami páratlan szépen fut. Vannak kis csiszolgatnivalók, de ritka stabil és egészséges a tartása, még fáradtan is, nemhogy akkor, amikor 4:20-as tempóval dönget. 

Mi akkor mentünk futni, amikor még a verseny elejénél tartottak a futók, csak 2,5 órája voltak pályán, mindenki mosolygott. Regeneráló volt a terv, semmi hosszú vagy kimerítő. Ez jól is jött, egyikünkön sem tört ki a nagy futási láz, különösen, hogy a kisgyerekekkel és sétálókkal tömött sétányon vezetett az utunk (még mindig jobb, mint az autók között). A fiúk az én tempómhoz igazodtak, ezért hála nekik. Közben kaptam üzenetben a helyzetjelentést Gabi duatlon versenyéről is, de futás közben voltam, így csak szurkolni tudtam, de követni sajnos nem.

img_3110_futas_strava.JPG

Tavaly tapasztaltam meg másodszor ugyan, de akkor figyeltem fel rá először úgy igazán, és most látom harmadszor megtörténni a pulzuskontroll hatását, amikor szinte egyik napról a másikra ugrik fel a teljesítmény, leesik a pulzus, gyorsul a láb. Utoljára augusztusban voltam laborban, akkor 7 ütéssel korrigáltuk lefelé a zsírégető tartományomat. Ugyanazon a pulzuson azóta több, mint fél percet hoztam tempóban, és most megint érzem, hogy hirtelen, ugrásszerűen javulnak a dolgaim, hétről hétre. Tavaly tavasszal éreztem ezt, és most megint. Nem tudom, hogy ez másoknál is így zajlik-e, vagy csak nekem, de nagyon érdekes megfigyelni ezt: lassan indul meg a dolog, és egy szép napon beérik a sok totyogás gyümölcse, tartom a pulzust, és mégis gyorsabban mehetek. Csak az a rossz a dologban, hogy aztán az embert megint beutalják teljesítménydiagnosztikára, és akkor jön az újabb visszalassítás.

Szóval így történt az, hogy a tegnapi regenerálóm gyorsabb lett, mint a két héttel ezelőtti sima zsírégető futásom, és ez nem kirívó eset, edzésről edzésre látom a tempó növekedését. 

Egyébként egy tökéletes napunk volt megint: jó program, langyos tavaszi idő, Primusban megmelegítettük a Gyuri által előre elkészített tejszínes tésztát, fiúknak sör, közös futás, szurkolás, beszélgetés sok-sok futóval, örömteli találkozások, este hamburger a Bodegában, majd kortárs balett kettesben Gyurival. Aki nálam boldogabb, az drogozik!

Közben kezd az az érzésem lenni, hogy Ati edző olvassa a blogot, és látta, hogy nem szeretem a fokozó edzéseket. Mára is ezt kaptam, terepen, emelkedőre. Esetleg ha még visszafelé kellett volna futni térdemeléssel, azt külön megköszöntem volna, mint apró figyelmességet.

50087_fokozo_terepfutas.jpg

Kimentem Indy kutyával a Pécel-Isaszeg közti dombok szélére, elindultunk, én élveztem a napsütést, az éledő színeket, örültem az idei év első darazsának, Indy meg az útközben talált botoknak és egyéb kincseknek, érdekességeknek. Egy új útvonalra tévedtem a bemelegítés során, és tökéletesnek tűnt a feladat kivitelezéséhez: nem túl meredek emelkedő, nem túl mély sár, ugyanakkor jó erős szél, de inkább oldalról, mint szemből. Öt ismétlés. Az elsőnél elsiettem a dolgot, túl gyorsan toltam fel a pulzust, a többinél ezt igyekeztem korrigálni, tényleg egyesével lépdelve felfelé. A nagy szél miatt a levezető legurulás a domb aljára több időt vett igénybe, mint ahogy előre számolva volt és ahogy beprogramoztam az órát, úgyhogy le kellett állítgatni közben. A feladat után pedig a levezető futás közepén megálltam egy dombon, ahonnan látni a közeli tanyákat, sütött a nap, fújt a szél, és én nem fáztam, nem kellett rohanni, Indy odaállt mellém, és csak nézelődtünk. Szabad voltam és minden egyszerű volt arra a pár percre. Nekem ez adja a legtöbbet a futásban, a többi csak mellékhatás.

enlight331_terepfutas_pecel.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://nikimoves.blog.hu/api/trackback/id/tr6713733796

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Niki Moves

Terepfutás, jóga, aszfaltfutás, erősítés, regeneráció - majd kezdd elölről

Jóga sportolóknak Facebookon