Napi több óra jógaoktatás, heti hat nap futás, sportágspecifikus funkcionális edzés, és mellé a saját jógagyakorlásom – néha bennem is felmerül a kérdés, hogyan oldjam ezt meg? Mindemellett persze vannak a munkához fűződő olyan adminisztratív vagy egyéb tevékenységek is, mint a Facebook-oldal, vagy vannak személyes dolgok, mint ez a blog történetesen. Sőt, még barátok is akadnak.
Most ismét felmerült a kérdés, amikor Atival leültünk számba venni a jövő évi terveket. Ahhoz, hogy tudja, mely napra milyen edzést időzíthet be nekem, először felírta a teljes órarendemet, benne minden oktatással, amit tartok. Aztán felhúzta a szemöldökét, és azt mondta, ez kemény.
Néha irigylem azokat, akik "csak" jógáznak. Minden nap jógáznak, vagy heti néhányszor, és tök jó. Aztán rájövök, hogy nem, dehogy irigylem őket, nekem a terepfutás olyan értékeket és érzéseket ad, amiket nem adnék semmiért sem.
Jellemzően napi egy-két csoportos órát tartok, plusz a zártkörű, sportkluboknak, sportolói csoportoknak tartott óráim, és mindehhez még az egyéni órák. Ha egy nap megtartok négy jógát, estére igencsak készen vagyok. Nálam ez a maximum, ennél többet nem vállalok.
Pedig ahol lehet, spórolok. Kezdőknek szükséges mindent mutatni, demonstrálni, középhaladóknál már többet tudok pihenni, haladó vagy flow jellegű órán viszont megint nehéz ügy, hiszen nagyrészt magam is végig csinálok mindent. Szeretek óra közben korrigálni, ez is pihenésnek minősül. A nyújtásokat kihagyom vagy csak félig-meddig csinálom, úgyis mindenki magával van elfoglalva, én meg nem akarok lesérülni abban, hogy naponta háromszor nyújtok. Viszont az erősítő gyakorlatokkal könnyen összejön napi sok-sok perc plank! Olyan órán van könnyebb dolgom, ahol már hosszú ideje összeszokott banda gyakorol, ismerik a pózok nevét, tudják az alapokat vagy annál többet is, önállóbban jógáznak.
Néha az ember fáradtan, lestrapált combokkal érkezik oktatni. Kicsit jó, kicsit rossz hír, hogy annyira belefeledkezem a dologba, vagy a társaság hangulata olyan jó, hogy elfelejtem közben ezeket a fájdalmakat, és csinálom ugyanúgy velük.
Mitől fáradt a combom? Attól, hogy napi átlag minimum egy órát futok, 90 %-ban terepen. Ez néha két óra, benne tempófutással vagy emelkedőn fel-le tempóval, vagy akár három-öt óra is, ezek után azért érzem a testem. A futás az, amit az órarendemnek megfelelően tologatok. Általában napközben kerül rá sor, még nyáron is, mert reggel és este dolgozom – de ezt nem bánom, jó dolog mindig világosban futni. Ha Budapesten van reggel órám, utána irány a Budai-hegység, a Börzsöny, vagy a Pilis, így alakítjuk az edzéstervemet is, hogy ezeken a napokon futhassak hosszabb terepedzéseket, megspórolva így a lakóhelyünktől való távolságot és menetidőt. Ezeken a reggeli órákon aztán különösen ügyelnem kell arra, hogy ne nyújtsak túl sokat a vendégeimmel.
Igyekszem a pihenőnapom kivételével minden nap, ha csak minimálisat is, magam is jógázni. Az órákon végzett tanítás nem az én saját gyakorlásom, nem mélyedek el, nem megyek bele a pózokba totálisan, nem egyensúlyozok, nem nyújtok. Fejlődni is szeretnék, azt meg saját gyakorlás nélkül el lehet felejteni. Meg hát amúgy is, nem azért lettem jógaoktató, mert szeretem a jógát? Mindig magam jógázok otthon, egyetlen vezetett óra van, amiért péntekenként maradok a városban, ez a másfél óra számít a hét fénypontjának.
És akkor vannak még a saját erősítő edzéseim. Ezeket is magamnak gyártom le, használok fitballtól bosun át agility ladderig mindent, de alapvetően a saját testsúlyos gyakorlatokat és a futótechnikai drilleket szeretem a legjobban, hiszek ezek hasznosságában. Ezeket a hét első felére időzítem, amikor még van energia és figyelem, hiszen itt a pontosság a lényeg.
Azt pedig mondtam már, hogy most éppen intenzív fitness instruktor képzésre járok? Vagyis minden hétvégén mindkét nap, reggeltől estig vagy elméleti oktatás, vagy gyakrabban gyakorlati oktatás: erősítés a gym-ben...
Nem számoltam még össze, hogy egy nap hány órát mozgok (talán jobb is). Pár óra összejön… Sokáig szeretnék még egészségesen, aktívan élni, így kiemelten fontos, hogy ne tegyem tönkre magam. Kifejezetten lassan csinálom meg a regeneráló edzéseimet, pihenőnapon pihenek, igyekszem sokat aludni, és most írhatnám, hogy okosan étkezek, de ez meg nem igaz.
Borzasztóan étkezem. Szeretem a kiflit, a chipset, a süteményt, a lángost – még jó, hogy nem testépítő vagyok, és így sok szénhidrátot kell megennem és aztán lefutnom. De azért ez így akkor sem ideális. Itt-ott toldozgatok a rendszeren, mondjuk reggelire a hét legtöbb napján rizskását, joghurtot, gyümölcsöt eszek, délben Gyuri isteni diétás ebédjét, de ha este hazaérek az utolsó órámról, akkor reszkessen az összes zsemle és májkrém!
Hát így vagyunk. Én se vagyok tökéletes gép, nem is akarok az lenni, szeretem az aranygaluskát. De ha részt veszel az órámon, és nem csinálom az összes lefele néző kutyát, bocsásd meg nekem!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.