Terepfutás meg általában futás témakörben két dologról illik írni: pozitív flessekről (és beszűrődött a fény a fák közt és én nyomtam neki felfelé és a cipőm tapadt mint a fene és akkor megszólalt a kakukk), meg hőstettekről (olyan mélyen voltam, hogy ilyen mélyen még soha és mégis felálltam és harcoltam tovább). Egyébként ezekkel sincs bajom, ugyanúgy leírom és elolvasom én is (csak néha unalmas), de most a magam részéről azt fogom leírni, melyek azok a helyek, amiket úgy szívből, elementáris erővel, és őszintén utálok. Lesz köztük olyan, amit mások meg tudom, hogy ugyanennyire szeretnek, úgyhogy kérem senki ne vegyen magára semmit.

1. Kevély

Az első számú ellenségem. Nem találok benne szépséget. Akkor sem tetszett, amikor régesrégen túrázáskor jártam itt. Túl közel van a városhoz, ami önmagában pontlevonást ér, és ráadásul emiatt is járják olyan sokan, ami egy magamfajta magányos futónak stressz. Köszönök és mosolygok, mert nem utálom a többieket, csak kizökkent, meg ha a természetben szeretnék lenni, akkor nekem ott tájidegen egy másik ember. 

Ezen kívül nem tetszik mint táj sem. Nincsenek igazán szép szakaszok, nincs itt olyan igazi szép erdő. Milliószor szebb helyek vannak az itthoni hegységekben.

A köves ösvényeken nem tud velem futni Indy kutya sem, gyakran meg kell állni, hogy a kis csirkelábaival átbillegjen a kövek között, és közben szívből sajnálom őt is a bonyodalom miatt, meg magamat is, mert nem tudok haladni.

Ezen kívül a Kevélyre vagy a meredeken megyek föl, vagy lent kerülgetem, ami nem lenne probléma, de az az erdő sem tetszik. Így nehéz egy értelmes, élvezetes kört összehozni, márpedig rosszul vagyok az oda-vissza futásnak még a gondolatától is.

A kilátás sem hoz lázba, a lakott települések közelsége miatt. Jobban szeretem, ha a kilátás távolabbi hegycsúcsokat, zárt erdőket, igazi vadont jelent, nem pedig házakat, azokat egy tízemeletesből is lehet nézegetni.

2. Hármashatár-hegy

Ez a lejtő már jó

Ha van közhely terepfutó körökben, akkor ez az a hely. Érthetetlen számomra, miért futnak itt olyan sokan (és íme, az egyik dolog, amiért nem szeretem), amikor még a Budai nem túl egzotikus tájegysége is tartogat ennél sokkal izgalmasabb, élvezetesebb terepet, akár autóval megközelíthető kiindulóponttal is. Akad, hogy erre visz az utam, olyankor szándékosan és minden erőmmel igyekszem elkerülni, hogy fel kelljen mennem a HHH-ra, és ha már úgy alakult, hogy mégis ott vagyok, sietek is tovább. Bár őszintén szólva nem tudom, mikor is fordult elő ez utoljára (de, tudom, mert kerestem róla fényképet: májusban vezettünk itt tájékozódási gyakorlatot).

Akkor már inkább Újlaki hegy, ha itt kell kavirnyászni.

3. A város, ahol lakom

Szinte soha nem futok itt. Szomorú, de ez van, erre jutottam. Inkább futok bárhol máshol, mint ebben a lerobbant kisvárosban, ahol nincs járda, nincs bicikliút, sok helyen még aszfalt sem, kátyú gödör hátán, nincsenek parkok és fák, nincs zebra, az autósok mintha a gyalogosokra vadásznának, és ugyan mindez még nem lenne nagy baj, hiszen leginkább terepen futok, de a környező erdőket is folyamatosan irtják. Meglehetősen nagy területeket nyelt már el egy szeméttelep, ami úgy terjeszkedik, mint egy megállíthatatlan daganat.

A kép egy kivételesen járható párszáz méteres szakaszon készült. A kép jobb oldalán levő növényeket azóta mind egy szálig kivágták.

4. Lajos-forrás

Ennek már sokkal személyesebb okai vannak. Régebben is jártam erre, vezettem erre csoportos túrát, amikor még nem futólépésben jártam az erdőket. Aztán egyszer volt valaki az életemben, akivel szintén eljöttem ide autóval, hogy majd innen túrázunk. Az én autómmal voltunk, amit nagyon szerettem, vigyáztam rá, de akkor ő vezette, és lefelé derült ki, hogy valahogy sikerült úgy odavernie a kocsi alját egy kátyúnál, hogy elfolyt az olaj. A kocsit vontatni kellett, amit ennek a valakinek egy haverja oldott meg, úgy, hogy aztán vontatás közben letépte az autó elejét. Nem sokkal később kiderült, hogy ez a valaki egyébként szereti a barátnőit manipulálni és bántalmazni, amikor is ebbe a szeretett autómba pakoltam be a kutyát, a laptopomat, és egy váltás ruhát, hogy örökre elmeneküljek az agressziója elől.

Járok azóta is a Lajos-forráshoz, és minél többször vagyok ott, annál jobban sikerül felülírni ezt az emléket. Legutóbb például azzal, hogy UTH-n ennek a közelében fordult ki a bokám és kényszerített kiszállásra.

Ha erősen gondolkodnék, biztosan jutnának még eszembe hasonló helyek, de azokat valószínűleg ennyire azért nem utálom, mint a felsoroltakat. Nagyon kíváncsi vagyok, másoknak mik kerülnének erre a listára, akinek van kedve, legyen szíves írja meg kommentben!

És hogy legyen kép a Kevélyről is