Terepfutás meg általában futás témakörben két dologról illik írni: pozitív flessekről (és beszűrődött a fény a fák közt és én nyomtam neki felfelé és a cipőm tapadt mint a fene és akkor megszólalt a kakukk), meg hőstettekről (olyan mélyen voltam, hogy ilyen mélyen még soha és mégis felálltam és…
Nehogy már az augusztus bejegyzés nélkül maradjon, olyan, mintha nem futnék, pedig nagyon is!
Eddig mi jutott nekem idén: volt januárban egy fájdalmas keresztcsonti szalag-túlterhelés (tünetei: a seggemtől a bokámig fájt), abból kievickélés, Mátrabérc előtt három héttel bokaficam, aztán elindult a…
A Teva volt olyan kedves, hogy megajándékozott egy pár szandállal, és csak annyit kértek tőlem, hogy gyűrjem, kínozzam, tapossam, hordjam őket, aztán írjam meg a tapasztalataimat.
Nagyon örültem a lehetőségnek, mert egyébként is nagy Teva rajongók vagyunk: ez az a szandál, amivel több hetes…
Mindig azt vallottam, hogy az ember életében a jó dolgoknak, eseményeknek és örömöknek ugyanúgy van helye, mint a rosszaknak, a csalódásoknak, a fájdalmaknak, és tulajdonképpen egyik sem visz közelebb vagy távolabb a boldogságtól. Ha az ember boldog, az nem azért van, mert jó dolgok történnek vele.…
Át a Mátrán, keletről nyugatra, 54 km, és kb. 2900 m+ szintemelkedés. A legkíméletlenebb magyar pálya, úgyhogy volt okom mindig azt mondani, hogy nem állok rá készen. Idén is egy kósza ötletnek indult, bele se gondoltam, csak neveztem - eddig fitogtatás lett volna, de most csak jött.
Aztán persze…
Csúcshét Mátrabérc előtt, csúcsterheléssel a végére, azaz az utolsó hosszú és nehezebb futás. A Mátrabérc útvonalán. Másfél órája megyek, jön Oroszlánvár, jaj de szép az idő, jobbra de szép a kilátás, elhagyok egy kiránduló párt, köszönünk, majd pár perc múlva fogalmam sincs hogyan és miért, a…