Niki Moves

A pénteki EZA Training futóiskola (amely Run & Core név alatt fut) után merész volt bevállalni egy 3 órás terepfutást, de ha ez van a tervben, akkor nincs mit tenni. A futóiskola nagy kedvencem, mert komoly hitem van a futótechnika hatékonyságnövelő erejében, és mindenkinek van ezen a téren mit javítania, csiszolnia, így nekem is még ezernyi. Az edzés első része erről szól, aztán köredzés következik. Ez utóbbit nem érzem nehéznek, mert amúgy is csinálok ilyen feladatokat, és azért sem, mert borzasztóan jól szórakozom közben, olyanok ezek a gyakorlatok, mint vicces játékok.

na meg már csak azért is élveztem, mert bent lehettem, melegben...

Ma reggel pedig indultunk Gyurival és Dáviddal Márianosztrára, a Nosztra 20 és 30 teljesítménytúrára (a kiírás elérhető itt). Az ötlet alapja az volt, hogy ha már Gyurinak 4, nekem pedig 3 óra terep van mára, akkor próbáljuk meg olyan helyen csinálni, ahol kitapossák előttünk az utat, így nem mély a hó. Azt kell mondjam, nagyon hálás vagyok Gyurinak ezért a gondolatért, mert felülmúlta a mai nap az elképzeléseimet.

700 m szint volt az én 17-18 km-ben. 15 km-ig együtt futottunk, aztán a fiúk leváltak, és a hosszú távon folytatták, én meg befejeztem a 20-as kört. Nettó 2,5 óra lett, de a helyi erők bruttó 4 órát mértek, ami annak köszönhető, hogy a nevezés ezeken a túrákon egyben az indulási időpont is, mi pedig utána még öltözködtünk, szedelőzködtünk, térképet néztünk, illetve jobbára az állásidőket sem mértem. 

Szóval a Börzsönyben futottunk, így az útvonalat már innen is, onnan is bejártuk más alkalmakkor. Sosem felejtem el azt a tavaly augusztusi futást, ahol Viktorral a megfőlés ellen az utunkba kerülő patakokba lógattuk a fejünket, futás közben azt kiabáltuk, hogy "hideg görögdinnye", és a Nagy-Koppányra fölfelé menet azt hittem, sistereg a homlokom, a Gallán meg cifra dolgokat mondtunk, már amikor levegőt kaptunk...

Na de most 0 és 3 fok között volt a hőmérséklet, és örültünk a szikrázó napsütésnek. Olyan jelölés és szervezés fogadott minket, amit terepfutó versenyek is megirigyelhetnének. Kiváló szalagozás, eltéveszthetetlen útvonal, hibátlan pecsételőhelyek. A célban persze a teljesítménytúrák egyik legfontosabb eleme, a zsíros kenyér lilahagymával! Plusz tea, süti, kolbász, szalonna, töpörtyű, oklevél, és kitűző. Amennyire nem vagyok oda a teljesítménytúrán való futásért, annyira élveztem ezt a mai alkalmat.

Volt hó és sár is - ez utóbbinak azért örültem jobban, mert kicsit már a tavaszra emlékeztet. Most nem a megszokott Inov8-ben mentem, hanem a Saucony Peregrinet akartam hóban is kipróbálni. Az Inov8-hez képest puhább cipő, kicsit melegebbnek is éreztem, viszont könnyen belemegy a hó bokánál, bár ez utána úgysem érződik. Mivel sima futás volt tempó nélkül, a fiúknak kicsit lassan, nekem pedig zsírégetőben haladtunk. A Nagy Koppánynál összetalálkoztunk Zolival, kedves volt kollégával és barátnőjével, ami igencsak kellemes meglepetés volt, rögtön készített is rólunk egy fotót, amin úgy nézünk ki, mint a kisovisok.

Azt nem mondom, hogy a lábaim frissek voltak. Éreztem bennük, hogy kaptak feladatot a héten. Hóban futni még mindig nem szeretek, mondjuk ennek hál istennek talán lassacskán vége. Emelkedőn se könnyű, lejtőn meg inkább szánkózik az ember, persze csak addig, amíg kő vagy ág nem kerül az útjába - sajnos az orrunk előtt zajlott le egy nagyobb zakózás, szerencsés kimenetellel.

Nagyon jól éreztem magam, itt minden egyszerre összejött: jó társaság, csodás idő, kedvező körülmények, profi szervezés. Már nézegettem is az általuk szervezett következő túrákat, versenyeket, mert az ilyen jól megoldott versenykörülmények nem gyakoriak, nyárra-őszre meg még úgysincs tervem.

Akit érdekelnek a mocskos részletek, annak pedig ajánlom a Strava linket.