Niki Moves

Avagy mit csinál Niki? Terepfutás : jóga : aszfaltfutás : erősítés : regeneráció

Írottkör - egy instant kihívás az ország nyugati sarkában

Ez a túra annyira instant volt, hogy aznap reggel döntöttem el, hogy elindulok. Se zoknim nem volt, se a SIS rendelést nem adtam le időben, úgyhogy nagyon enni se volt mit, illetve két nap migrén és az azzal járó folyamatos klotyón ülés közepette nem biztos, hogy kívülről ez jó döntésnek látszódott. De úgyse tudtam, merre csináljam meg a szombati három órás futásomat. Szombathelyen, a szüleimnél töltöttem a hétvégét, ahonnan az ember mehet az Őrségbe, a Kőszegi hegységbe, de akár Ausztriába is futni, amíg a férje alszik a soproni szülinapi buli után. 

Szóval reggel kicsit még húztam az időt, aztán elindultam zokniért meg zseléért, és valamikor dél körül eljutottam Kőszegre is, ahonnan az Írottkör kb. 29 kilométeres túrája indul. Az útvonal a Kőszegi-hegység legfontosabb és legszebb pontjait fűzi fel egy körre, amelynek érdekessége, hogy bármely irányba lehet teljesíteni. De az is egzotikuma, hogy meglehetősen új túráról van szó, a szervezők saját maguk is vállalják, hogy még nem garantálják a hibátlan működést. 

img_20191116_190458_314.jpg

Arra gondoltam, ha már lefutom, akkor legyen kicsit gyorsabb. Atinak nem szóltam róla, gondoltam nem lesz baj, igyekszem az eredetileg tervezett három órához minél közelebb beérni, a pulzustartomány meg legyen mondjuk B alja-közepe (ezt más nyelveken E2 alja-közepének hívják), max 165. Ezen felül csak futni kell, meg majd kimagyarázni, ha mégis baj.

Nagyon fáztam a rajtnál, bemelegíteni egy szenvedés volt, úgyhogy gyorsan elstartoltam. Iránynak azt választottam, ami a meredekebb úton vezet fel a túra legmagasabb pontjára, az Írottkőre, de az út elején jól futható, enyhén emelkedő kilométerekkel kezd. Reggel memorizáltam a checkpontokat, mindet ismertem (hát mégiscsak itt nőttem fel). Aki nem járt még a Kőszegi-hegységben, annak szerintem már az elején lehetnek meglepetések: a jellegzetes színű palás kőzetek, a más tájegységeken tapasztaltaknál sokkal gyakrabban és sűrűbben nőtt fenyvesek, és a palás kőzeteknek köszönhetően a források és mindenféle vizek szokatlan sűrűsége. De a kőszegi feeling első adagját a Pogányok nevezetű pincesornál kapja a túrázó.

Szóval az első pár kilométeren csak tartottam a pulzust és futottam. Először Velembe beérve lett elegem a folyamatos futásból, de onnan úgyis jönnek az első komolyabb emelkedők. Tetszett, hogy nem kell megállni sehol, nincs QR kód keresés, hanem csak fogom a telefont, és amikor ponthoz érek, a gps alapján meg egy gombra kattintva már meg is vagyok. Csak azzal van probléma, hogy ez a weboldal nincs mobilra optimalizálva, és bár szeretem az apró betűket, azért ez akkor is rossz vicc. 

Sár volt, ember alig. Az első meredekebb szakasz már a Kalapos kőhöz vezet, majd amikor az ember azt hinné, innen már csak felfelé megy kilométereken keresztül, jön egy iszonyú gyors, tökéletes lejtmenet - emlékszem, Gyurival futottam itt utoljára, akkor is élveztük. Szánt az ember lefelé ahogy bír, majd leér egy patakhoz, balra a piros jelzést kell követni, és meglehetősen hirtelen jön a sokkoló, 27%-os emelkedő. Jártam már itt is, azért tudom, hogy 27%. A látvány amúgy pazar, de néha a lábunk elé se árt nézni, mert ez a szakasz tele van gyökerekkel, kővel, mindenféle gonoszsággal. De legalább innen tényleg csak föl kell menni az Írottkőre.

Hogy én mennyire megfogadtam, hogy oda soha többé nem megyek föl, aztán azóta hányszor mentem mégis... A weboldalon figyelmesen jelzik, hogy T-Mobile előfizetőknek nem lesz térerő a csúcson, úgyhogy tartottam a telefont a kezemben, és még azelőtt csekkoltam, hogy teljesen fent lennék. Itt volt egy kisebb fáradás, nem is annyira lábban, mint inkább tüdőben és a fejemben, elő is vettem egy koffeines zselét. Mivel irtózom a kávétól és ezért soha nem iszom, nekem egy ilyen kb. két napos ébrenlétet jelent, szóval azt is mondhatjuk, hogy hatott, és csak rohantam lefelé. 

A Kendig gerince nagy kedvenc helyem. Hideg, szeles, és pompázatos kilátást nyújt az Alpok keleti végeire csakúgy, mint az alattunk elterülő Alpokaljára. Nem volt még olyan, hogy itt ne fázzak, így november közepén rövidgatyában pedig kicsit jobban fáztam. Viszont a látvány, a felhők közül előbújó adótoronnyal olyan volt, hogy majdnem elsírtam magam, és mondtam is valamit hangosan, hogy úristen de szép, vagy effélét. Az adótoronyból lefelé vettem észre két futót magam előtt a távolban. Nem szokás errefelé futókat látni, biztos voltam benne, hogy ők is ezt a kört teljesítik éppen, márpedig akkor ez most verseny. Egy pár volt, beértem őket nemsokára. A lány mosolygott, de abból gondolom, hogy nem őszintén, hogy éreztem, jönnek a nyomomban, és nem akarnak leszakadni. Annál jobb, pont a táv második felén kell, hogy valaki hajtsa az embert. Gyuritól közben megkérdeztem, ők mikor indultak, mondta, hogy előttem egy órával, de még így sem örültem volna, ha nem szakadnak le. Leszakadtak, tepertem tovább lefelé a cél előtti utolsó ponthoz, a Hétforráshoz. Innen egy kisebb emelkedő maradt még, a többi lejt, úgyhogy nem szabad elmélázni, ha a pulzust tartani akarja az ember. 

img_20191116_190458_312.jpg

Az itiner utolsó checkpontnak csak annyit ír, hogy Kőszeg. Kőszeg nem nagy ugyan, de azért ez kevés infó. Beértem oda, ahonnan elrajtoltam, de itt nem lehetett csekkolni. Felhívtam a szervezőt, mondja, hogy nem jó helyen vagyok, menjek a Sarki Kocsma elé, az a cél. El is indultam azonnal, közben megbeszéltük, hogy akkor a track tévesen jelöli itt a célt, mert a kocsma innen még egy kilométer (onnan tudom, hogy ezt a szakaszt a legelején ugye már lefutottam). Egyébként úgy volt meg a száma, hogy útközben írt egy sms-t, hogy valahol a rendszer hibázott és más sorrendben mutatja a pontokat, de ne aggódjak, korrigált. Én ezt észre sem vettem, így viszont tudtam, kit kell hívnom, szóval mégis hasznos volt az az sms.

Célba beértem, 3 óra 28 perc a hivatalos időm. Rögtön hívott is a szervező, hogy na akkor beértem,megbeszéltük ezt a track dolgot, gratulált, én meg gyalogoltam vissza a kocsihoz. Összesen 29,6 km lett, benne 990m+ szintemelkedéssel.

Jó volt, kicsit tempósabb futás már úgyis kellett. A pulzusgörbém annyira mintaszerű lett, hogy kicsit nevetgéltem is magamban rajta, Ati végül megdicsért, és hétfőre már a hivatalos track is javítva lett! Sőt, a sebtében vásárolt zokni is jól működött.

Ajánlom ezt a kört, nézzétek meg az én szeretett Alpokaljámat, mert tényleg Magyarországon egyedülálló a növényvilága, a klímája, és a szembejövő emberek a szürke, felhős, 7 fokos novemberi időben mosolyogva mondják neked futás közben, hogy "ugye milyen szép idő van ma?".

A kihívás weboldala elérhető itt.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://nikimoves.blog.hu/api/trackback/id/tr2715312238

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Niki Moves

Terepfutás, jóga, aszfaltfutás, erősítés, regeneráció - majd kezdd elölről

Jóga sportolóknak Facebookon

Címkék

air yoga (1) alpok (2) Altra (2) ashtanga (1) aszfaltfutás (8) ausztria (1) belső utazás (6) beszámoló (4) betegség (4) boka (6) boldogság (11) Börzsöny (11) bringázás (5) Budai-hegység (5) calisthenics (1) catcalling (1) Cortina Trail (1) Dolomitok (2) drop (2) edzés (31) edzésterv (4) elmélkedés (21) erdő (8) erősítés (7) esés (2) fájdalom (9) fejlődés (8) felfedezés (1) fenyves (2) fjord (1) flow (4) fokozó (5) folyó (2) frissítés (4) futás (42) futás barátokkal (7) futás nélkül (6) futás télen (14) futócipő (7) futópad (4) futótechnika (4) görgő (1) Görögország (2) Halama Levente (1) hegyek (7) hegymászás (3) hétköznap (2) (5) hot yoga (1) icebug göcsej (4) Inov8 (3) instagram (2) instant túra (2) jég (2) jóga (17) kaland (1) Kanada (2) kérdések (1) kérdezz-felelek (1) készülés (4) kihívás (3) Kőszegi-hegység (2) közös futás (7) lista (3) Lubics Szilvia (1) Mátra (3) Mátrabérc (6) Mecsek (1) motiváció (12) napirend (1) nemszeretem (1) Nemzeti Park (1) off-season (4) offroad (1) OKT (2) Olaszország (1) Panoráma Trail (1) pihenőhét (4) Pilis (5) pulzus (11) pulzuskontroll (14) Québec (1) regeneráció (10) Retyezát (1) Románia (1) Run&Core (1) saját testsúlyos edzés (1) sár (9) sérülés (7) SMR henger (1) Spartathlon (1) szabadság (12) szarvasbőgés (1) Szentlászló Trail (3) szomorúság (5) tájékozódás (2) tajga (1) tél (7) teljesítménytúra (3) tempófutás (2) terepfutás (36) természetvédelem (3) teszt (1) Teva (1) tundra (1) túrázás (8) ultrakék (1) utazás (5) UTH (5) vadászat (1) vadkemping (2) változás (2) változatosság (9) verseny (14) verseny előtt (4) verseny után (1) vinyasa flow (1) vtm (3) zéró drop (2) Címkefelhő
süti beállítások módosítása