Rakonczay Gábor írta, hogy életünk legnagyobb krízisei valójában a legnagyobb lehetőségei. Nem hiszem, hogy életem egyik legnagyobb krízisén mentem (és megyek) át idén télen, de az igaz, hogy krízis, és én aszerint fogtam fel, amint azt Rakonczay Gábor írja.
Ezen a télen annyi betegség jött,…
Mármint szó szerint belefutni. Amint az megtörtént velem 2019 decemberében. Ez még nem volt meg a kalandok repertoárjában, és tulajdonképpen ahhoz képest, hogy majdnem halálra fagytam, egész jó élmény lett belőle.
Decemberi hétvége, három felnőtt és két kutya nekivág a Börzsönynek, de szigorúan…
Az elmúlt időszak nagyon különleges volt nekem, és nem volt véletlen az sem, hogy nem született ez idő alatt blogbejegyzés. Aztán a mindennapi emberi kapcsolataimon keresztül több kérdést is kaptam a most szerzett tapasztalataimról, így úgy érzem, talán másoknak is hasznos lehet, ha írok róluk, és…
Elindulok futni, rövid és sima aerob edzés, megyek a patakpartra. Megnézem, hogy mennyire jeges, semennyire, akkor marad az aszfaltos cipő és indulok is. Figyelem az érzeteket, mert 6 napja nem futottam egy fájdalom miatt, és ma próbálom először újra a futólépést. Pulzus a szokásos, lassabban…
Eljött az ideje, hogy megírjam az összes, téli futással és az e körüli parádéval kapcsolatos elmélkedésemet, és azok eredményét. A történet nem idén kezdődik, hiszen tavaly is volt tél, meg azelőtt is...
Először is azt hiszem, Kiliannak igaza van, hülye az, aki télen síelés helyett futás címén…
A Mecsekben szilvesztereztünk (jobban mondva eltöltöttünk majdnem egy hetet), minden napra jutott túra, terepfutás. Elindulás előtt mondja Gyuri, hogy vannak itt is instant kihívások, és kinézte nekünk a 25 km-es távot. Aztán valahogy úgy alakult, hogy tényleg megcsináltuk, ketten,…
Néha kapok kérdéseket a terepfutásról, meg alapvetően a hosszú távok lefutásáról, és tegnap mindezek művelése közben volt időm elgondolkodni, hogy mi is a helyes válasz ezekre. Ezek jönnek.
Előtte azonban még egy érdekesség: általában pesszimista kérdéseket kapok, amik arra irányulnak, hogy…
Múlt hét pihenőhét volt, 50 km körül kellett volna futni, ebből egy regeneráló kimaradt, így 43 km lett a vége. Jól jött - néha kell a szünet, a lazább napok, hogy ne kelljen minden nap szervezni a futást, mert a 40 perces regenerálót kicsit könnyebb beiktatni, mint a három óra terepezést. Amúgy is…
Amikor megkérdezték, miért szeretek itt lakni, az egyik válaszom mindig az volt, hogy kilépek az ajtón és pár percen belül ott a terep. Néhol inkább csak földút és mező, más irányba viszont erdős részek. De lassan mindez eltűnik…
Ez egy magyarországi kisváros. Lélekszámát tekintve nem is olyan…
Nos, eddig tartott a versenyek nélküli futóélet, most jöhetnek a megmérettetések!
Vasárnap a Vértesben futom a VTM Ultra távját (50 km, 1200m+ szint), így ez a hét már a feltöltődésé, rákészülésé. Ugyan nem ez a fő versenyem, nem itt leszek a legjobb formámban még, és itt még nem lehet "mindent…