Niki Moves

Megosztom veletek, mi és hogyan zajlik a május 20-i verseny óta: hogy van a lábam, hogy van minden egyéb.

A verseny másnapján még ugyanúgy fájt a térdem, aztán a jobb lábam viszonylag gyorsan elkezdett javulni, a bal később. Kedd este még nem tudtam dolgozni, de a szerda kora reggeli triatlonos jógát már megtartottam. Ezen a héten csak néhány nagyon rövid és laza regeneráló futásom volt, ezeket mind megcsináltam, de éreztem, hogy a bal térdem még nem szeretné teljes szívvel, különösen aszfalton jelzett erősen. A Szentlászló Trail előtt eredetileg is úgy terveztem, hogy utána kicsit megpihenek. Hónapokig terv szerint mentem előre, az utolsó hetekben már nem nagyon csináltam semmi olyan edzést, ami újdonságot, még ki nem próbált mozdulatokat, vagy komoly erőkifejtést, nyújtást tartalmazott, így a végére kiéheztem a futáson kívül minden másra.

Úgyhogy ezen a héten nem futottam egy métert sem. Előkerestem a túranadrágjaimat. Vettem egy jógabérletet a hozzánk legközelebbi terembe. Előszedtem a bringámat. Barátokat látogattam. Nyárra jógaoktatói továbbképzéseket ütemeztem be.

Kíváncsi voltam, milyen lesz így az élet, hogy fogom érezni magam, mennyire leszek edzésben.

Múlt hétvégét egy börzsönyi túrázással nyitottuk meg, amíg Gyuri terepgyakorlaton volt szintén a Börzsönyben, addig mi Gabival jelölt és jelöletlen utakon másztunk-ereszkedtünk a hegység északnyugati sarkaiban. Mivel neki a térdműtét óta ez volt az első komolyabb túrája, lassan és megfontoltan haladtunk – ennek, és a jelöletlen ösvényeknek köszönhettük, hogy vadakban kivételesen gazdag volt a nap: vaddisznócsaládok, szarvasok kerültek elő, akik a csendben és lassan haladó turistáktól nem ijedtek meg, így volt lehetőségünk megcsodálni őket. Lábam szépen bírta, semmi gondom nem volt.

Aztán elhatároztam, hogy ezen a héten mindenféle jógaórára elmegyek, kipróbálok olyan órákat is, amikre máskor a futás miatt nem jutnék el (idő vagy energia hiányában). Voltam hot hatha jógán, ahol fűtött teremben gyakoroltuk a klasszikus pózokat hosszú kitartással. Itt kétszer is összefutottunk Mag Erikával, úgyhogy személyesen is gratulálhattam neki az UltraBalaton 3. helyezéshez. Aztán hét közben is elmentem túrázni Csobánka fölé, ide Indy kutya kísért el.

Voltam gerincjógán, ami nekem kicsit gyenge volt és nem éreztem egy hullámhosszon magam az oktatóval, szerintem utoljára találkoztunk. Jártam vinyasa flow jógán egy belvárosi teremben, egy ismert oktatónál. Ez volt életem legkeményebb jógája. Imádtam! Az óra dinamikus volt és kifejezetten nehéz, szükséges volt hozzá a tapasztalat, hiszen az ászanák egymás után gyorsan követték egymást, itt nincs lehetőség a tanításukra. Pihenésként kaptuk a planket. Ömlött mindannyiunkról a víz. Szuper kihívás volt, ide visszamegyek!

Aztán jártam a Vértesben bringázni. Jó szeles napot fogtunk ki, Gabit kísértem el az edzésére, az ő pulzusa alapján mentünk – ő rendes országútival, én trekkinggel. Az egyik legjobb bringázásom volt, jó hangulat, csodás táj, nem kellett megszakadni, sokat nevettünk, nem voltunk időhöz kötve, így utána palacsintázhattam a tatai Öreg-tó partján, és megoldottuk a világ problémáit egy fűzfa alatt a parton.

A hét lezárásaként air yoga órán vettem részt, életemben első alkalommal. Tartottam tőle, elképzelésem se volt, hogy ez milyen élmény lesz. Aztán bementem a terembe és már ültem is bele a függőágyba, na mondom ez remek kezdet, imádom a függőágyakat! 60 perces volt az óra, itt se unatkoztam. Szerencsére nem egyedül voltam kezdő, nem kellett egyedül tök hülyének éreznem magam. Nagyon tetszett, hogy egyszerre volt jelen az erő és az elengedés, igazából ezt a kettőt kellett okosan összehangolni, ami nagyon izgalmas dolog! A legjobb az volt, hogy ki lehetett próbálni a skorpió pózt, borulás veszélye nélkül. A homorítást már nem lehetett beletenni, mert akkor már rámfeszült volna az anyag és nem én tartottam volna magam, így egyenes háttal gyakoroltam, amint a képen is látszik. Ide is szeretnék visszajárni.

A hét elején nagyon érdekelt, mit fogok mindebből kihozni, mennyire fog hiányozni a futás, és mit kapok a változatosságtól. Végül többet, mint gondoltam. Még nem hiányzik a futás, de nem is irtózom tőle, meg akarom várni, amíg olthatatlan vágyat érzek és a térdem is tökéletes, de minimum egy hétre szántam el magam egyébként is. Jó volt ez a hét arra, hogy teljesen más és új dolgokban kipróbáljam magam. Hogy meglássam, hol tartok. Hogy megkeressem a határaimat a futáson kívül más sportban is. Hogy kicsit mást és máshol gyakoroljak, mint amikor itthon egyedül jógázom. Nagyon élveztem a nyitottságot, hogy ennyire sok lehetőségből választhatok, hogy futás nélkül is ilyen sok mozgás és élmény lehet az életemben, hogy kevésbé befelé fordulva, esetenként másokkal is megosztva mozoghatok. Tudom, hogy jógában nekem az erőgyakorlatok mennek jobban, és azok kevésbé, ahol az elengedés a hangsúlyos, így az air yoga egy egészen új élmény volt.

Nagyon örülök, hogy ezt a döntést hoztam, érzem és látom, hogy sokkal többet kaptam, mintha csak nyomtam volna tovább a futóedzéseket, mint egy katona. A jövő héten hasonlóan folytatom, de ha hét közben egy nap futni támad kedvem, akkor az is jöhet!