Niki Moves

Avagy mit csinál Niki? Terepfutás : jóga : aszfaltfutás : erősítés : regeneráció

Vadászatba futni nem olyan nagy élmény... vagy mégis?

Mármint szó szerint belefutni. Amint az megtörtént velem 2019 decemberében. Ez még nem volt meg a kalandok repertoárjában, és tulajdonképpen ahhoz képest, hogy majdnem halálra fagytam, egész jó élmény lett belőle.

Decemberi hétvége, három felnőtt és két kutya nekivág a Börzsönynek, de szigorúan azokon a területeken, amit az aznapra kihirdetett vadászat elkerül. Ha jól emlékszem, a kiírás szerint négy napon keresztül folyt a vadászat, minden nap más régiót érintve a Börzsönyben, ezekről a facebookon olvastuk a tájékoztatást. Már akkor is volt némi felhördülés, hiszen a Vulkán túra napjára is jutott belőle, aggódtak a résztvevők - meg persze melyik természetszerető örül annak, hogy puskás emberek üvöltöznek az erdőben.

De mi okosan kikerültük az aznapi erdőrészeket, Gyuriék elindultak a teljes kompániával a Csóványos felé túrázni, én meg egyedül futva szintén felfelé, aztán tervben volt a Jelesfa lefelé, majd a völgyön átkelve a Lopona, Bugyihó, Kámor útvonal. Nem sok jelöletlent terveztem bele, télen a Börzsönyben nem szabad túl sokat kísérletezni, nem akarok hegyi múmia lenni, ha valami rosszul sül el, szóval zömében jelölt utakat terveztem be magamnak. Felfelé menet elég hamar hó került a talpam alá. Abban elég rossz vagyok, illetve inkább félek tőle a tavalyi sérülés után, úgyhogy felfelé bandukolva megfogalmazódott bennem, hogy lehet, rövidíteni kéne. A Jelesfára fordulva eltűnt az a két nyom is, ami előttem volt, szűzhóban haladtam, tetszett, de a derekam elég igényes darab, így meg is üzentem Gyurinak, hogy nem megyek föl a Lopona felé. A Jelesfán megálltam megcsodálni a környező hegyeket. Odasütött a nap, kellemesen melegített, épp annyira, hogy ez a pár perc ácsorgás beleférjen. Majd tovább le Királyháza irányába, amikor egy kisebb szarvasrudli átgyalogolt előttem az ösvényen. Kutya nélkül, egyedül a hóban csendes voltam, így egyikünk se vette észre időben a másikat, és nagy riadalom sem volt.

img_20191214_133158_527_terepfutas_nikimoves_borzsony_jelesfa.jpg

Aztán jobbról hallom, mintha kutyák ugatnának. Nem is, emberek. Kiabálás. Csak abbahagyják, de nem, egyre hangosabb, és arra gondoltam, biztos Királyházán üdülnek valami idióta turisták, ők óbégatnak, már fogalmaztam, mit mondok nekik, vagy hogyan ráncolom a szemöldökömet. Királyházánál az aszfaltra érkezve két fehér kisbusz, na mondom ezek vadászok - és már rohan is egy terepruhás ember, hogy álljak meg, a hajtás közepén vagyunk.

Némi riadalmat fedeztem fel a szemében, ő pedig bosszúságot az enyémben. Nem nagyon barátságosan, de nem is bunkón kérdeztem tőle, hogy lehet ez, amikor nem is ide volt meghirdetve a mai vadászat. Erre azt felelte, valóban nem. És akkor honnan tudjam, mikor merre van kedvük lövöldözni? Az erdő nem csak a vadászoké, mindenkié! Azt felelte, igazam van. Sajnos a mai kijelölt területre nem tudtak eljutni a nagy hó miatt, vadászni meg kellett, így itt vannak, és nem tudják, holnap is mi lesz. Azt javasolta, várjak kb. 20 percet, annyi idő alatt elvonulnak, hiszen bár megtiltani nem tudja, de nem javasolja, hogy továbbmenjek, mert a puskákkal pont ott állnak az út mellett minden irányban. Arra gondoltam, akkor mégse rövidítek, átmegyek a Lopona felé, de az se jó, mert aztán arra is haladnak. 

Ha már így alakult, ott álltunk egymással szemben: a vadász, meg én - a hó miatt teljesen átázott és hideg cipőben és zokniban, és kezdett már a ruhám is átfagyni. Valahol 0 fok körüli a hőmérséklet, a völgyben napsütés nincs, ami melegítene. Sőt, természetesen térerő sincs, hogy szóljak Gyurinak, hol vagyok és merre ne jöjjenek ők sem. 

Amíg telt az idő és vártuk a walkie talkien a fejleményeket, a nagy egyetértés után elkezdtünk beszélgetni a vadásszal. Egy természetszerető, intelligens emberhez volt szerencsém - és tényleg szerencsém, mert a másik két társa nem ebbe a kategóriába tartozott. A csikkeket simán a lábuk mellé dobva annyi volt számomra a javaslatuk, hogy mozogjak, ha nem akarok megfagyni. Ellenben az én vadászom felajánlotta a kabátját, és a száraz cserezokniját, sőt, egy pár gumicsizmát is. Közeledett a 20 perc vége, úgyhogy nem fogadtam el, de beszélgettünk arról, hogy is van ez a fizetős vadászat dolog, lakik-e farkas a Börzsönyben, mennyire járkálnak át a medvék Aggtelekre, mit lehet tudni a hiúzokról, hogy idén teljesen kiszáradtak a fák és megy tönkre az erdő a klímaváltozás miatt (persze hogy ezt a városból a lábát ki sem tevő embernek hogy magyarázzuk el, már más kérdés), hogy most akkor tilos-e egyes erdészeti utakra bemenni autóval, hogy milyen a külföldi vadászok morálja, hogy végül őshonos-e a muflon vagy sem, és míg telt az idő ezzel a kellemes ismeretterjesztő beszélgetéssel, már 40 percnél tartottunk. Itt már kezdtem nagyon fázni és remegni, nem nagyon tudtam értelmes dolgokat mondani, inkább elkértem a felajánlott kabátot és zoknit, és bekérezkedtem a kisbuszba. A busz motorja nem járt, ajtaja nyitva, így melegebb ott sem volt, de legalább a száraz zokniba bújtatott lábaimat be tudtam hajtogatni magam alá, hogy kicsit átmelegedjenek.

img_20191214_121817_terepfutas_nikimoves_borzsony.jpg

Kezdtem vacogni, a lábaim kontrollálatlanul remegtek, és azon gondolkodtam, mi lesz így, hiszen nálam van a kocsikulcs - így a többiek sem tudnak értem jönni, és nem fognak elérni, ha netán előbb érnek vissza, mint én. Beszélni sem tudtam már, csattogtak össze a fogaim. Mondom csak tüdőgyulladásom ne legyen. Gyurinak írtam üzenetet, hogy bár tudom, később fogja olvasni, ekkor és itt vagyok, ez és ez történik. Később már csak kínomban írtam neki még egy üzenetet. Megkérdeztem az emberemtől, hogy merre fognak tovább menni a busszal, és kiderült, abba az irányba, amerre mi is parkolunk, de csak két kilométert. Gyurinak azt írtam, valahogy megpróbálom rávenni a vadászt, vigyen el az autóig, mert képtelennek érzem magam arra, hogy így átfagyva tovább tudjak futni. Gondolkodtam, mi lesz így, de nem sok opcióm maradt. 

Eltelt egy óra. Nulla fokban, vizes ruhában, térerő nélkül, nem tudva, mikor és hogyan mehetek tovább. Majd 10-15 perc elteltével egyszer csak beül a vadász a vezetőülésbe, és indulunk. Megkértem, ha lehetséges, vigyen el a kocsiig, itt van Diósjenőn, de nem válaszolt. Aztán zötykölődtünk a busszal, elhangzott néhány szó, és amikor megérkeztünk a következő állomásukra, nem állt meg... Megkérdeztem, akkor elvisz? Azt felelte, persze, így nem fog tudni tovább futni. Megkönnyebbültem. Gyorsan írtam Gyurinak: "Elvisznek."

Az autónál aztán bemutatkoztunk egymásnak, megköszöntem mindent, és gyorsan összeszedve a száraz ruháimat beültem, próbáltam melegíteni a motort. Eközben Gyuri épp a Csóványoson volt, és ott kapta meg az üzenetemet - de csak az utolsót: "Elvisznek."... Egy pillanat alatt szívrohamot kapott majdnem, hogy mégis ki visz engem és hova, mi történik? Elrabolnak, elestem, kórházba visznek? Próbált hívni, de térerő csak nyomokban volt. Végül végre kicsöngött, felvettem, és azzal kezdtem, hogy az autóban vagyok, az autóban vagyok! Majd meg is szakadt a vonal, ők pedig fordultak is, hogy minél előbb visszajöjjenek. 

Nagyon fáztam, remegtem, percekig nem tudtam semmihez sem kezdeni, pedig nagyon vágytam a száraz ruhára. Aztán amikor kezdtek az ujjaim visszatérni, szélsebesen öltöztem, és kabátba burkolózva, 45 fokra állítva a fűtést, a magunkkal hozott kaját eszegetve vártam a többieket.

Rossz élmény volt, hiszen irtózatosan fáztam, és megtapasztaltam, milyen az, amikor az ember nem tehet semmit, csakis mások jóindulatára bízhatja magát. Ugyanakkor nagyon pozitív emlék maradt. Már tudom, hogy nem elég a plusz dzseki télen a futómellénybe, és azt is tudom, hogy vannak rendes, értelmes, józan vadászok, akik tudják, hogy van-e farkas a Börzsönyben. Bárcsak máshogy folytathattuk volna le ezt a beszélgetést, szerintem több órásra nyúlt volna.

Update: az írásra rengeteg komment, reakció érkezett. Ezek egy része rám, egy része a vadászokra vonatkozóan tesz olyan megállapításokat vagy használ olyan nyelvezetet, amelyet ezen a blogon nem szívesen látok, így a kommentelést sajnos lezárom - attól függetlenül, hogy a verbális támadás engem, vagy a vadásztársadalmat éri. Kérlek benneteket, olvassátok nyílt szívvel és füllel a történetet: ez csak egy történet, amelyen elgondolkodhatunk, de ne használjuk ara, hogy másokba belerúgjunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://nikimoves.blog.hu/api/trackback/id/tr1715392398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Első mohikán 2020.01.04. 22:41:36

Elég arrogánsan és lekezelően tudnak a terepen beszélni az emberrel a "vadászok". Vállukon / kezükben egy puskával nagyon erősnek és felsőbbrendűnek érzik magukat az egyszerű túrázóval, kirándulóval szemben. Nem tudom mi lenne a helyzet, ha nálunk is alanyi jogon birtokolhatna bárki fegyvert és túrázóként az én oldalamon is ott fityegne egy UZI, miközben ki akarnának oktatni, hogy mi meg merre...

gabiiii 2020.01.05. 00:24:28

Azért elég felelőtlen dolog télen, egyedül, megfelelő öltözék nélkül nekiindulni a Börzsönynek. Ha nem vadászokba futsz, hanem csak simán eltöröd a lábad, akár meg is fagyhattál volna. Csak városban elég egy mobiltelefon, a természetben szart sem ér.

BOAR 2020.01.05. 01:54:20

@Első mohikán: Az oldaladon fityegő uzi sem írja felül a törvényeket. Ha a vadásznak igaza van neked meg nagy pofád, ne csodálkozz a lekezelő hangon.

nikimoves 2020.01.05. 07:27:46

@gabiiii: Ha este futok a városban, ugyanúgy felelőtlen vagyok, ha netán megerőszakolnak. De inkább a Börzsönyben futok, akár télen is, évek óta. Ha elesek és eltöröm a lábam, előveszem a plusz dzsekit, isofóliát, rögzítem a lábam az elsősegélycsomagomban található dolgokkal, és vagy elbicegek oda, ahol ember jár, vagy oda, ahol Gyuri jön, vagy fogom a térképet és rövid úton megyek a kocsihoz. De mivel kiment bokával is futottam már 20 km-t, talán az isofóliát nem veszem elő. A probléma itt az volt: 20 percre készültünk (ezért nem öltöztem át, az írásomban is szerepel), és egy órával több lett belőle, amiért már a vadászok sem voltak nyugodtak. Nem bánom, a konzekvenciákat az én dolgom levonni, a beszélgetés pedig tényleg jó volt.

Nick Reevers 2020.01.05. 07:45:56

@BOAR: ...le sem tagadhatnád, hogy te is közéjük tartozol...legalább is a stílus már alakul...

Kreml propaganda osztály szófiai összekötő 2020.01.05. 09:02:02

@BOAR: Neked is sok eszed van. A rendvédelmi szerveknél az egyik alapszabály, hogy ne éreztesse a hatalmát indokolatlanul. És ezt minden fasznak tudnia kellene akinek egy laza pszichológus aláírta a fegyvertartásihoz a papírt.

Fredddy 2020.01.05. 12:23:31

Többször találkoztam turistával vadászaton, sose volt gond, az erdőbe nem veszekedni jár az ember. Volt, hogy észre se vettek. Puska biztosítva, csöve biztonságos irányba néz, amíg ki nem derül, hogy lőhető vadat jelez-e a csörtetés, lőni meg csak akkor lehet, ha a vad mögött olyan dolog van, ami biztosan megfogja a golyót. Vadászatba keveredni nem veszélytelen, de azért nem a verduni csatát kell elképzelni.
Egy láthatósági mellény ilyenkor azért nem árthat, a hajtók is azt hordanak, úgyhogy arra mindenki figyel.

csimpilimpi 2020.01.06. 12:44:58

pontosan hol kell utánanézni, hogy mikor melyik erdő melyik része van lezárva? vagy minden hegységhez máshol?

én vadászatba még soha nem futottam bele, legalábbis nem vettem észre (bár szoktam tőle félni). fakitermelésbe viszont már sokszor. az is ijesztő.

amitől egyáltalán nem félek (bár sokan mondják): hogy eltöröm a lábam, és hogy jutok haza. fent is írta valaki, hogy milyen veszélyes emiatt egyedül futni az erdőben. hát, szerintem ez a veszély teljesen irreális. ahhoz, hogy valaki kitörje a bokáját (vagy eltörje bármijét) nagyon nagy erőhatás kell hogy érje. magashegyekben valami szikláról lezuhanni vagy ilyesmi. a középhegységekben a kitaposott ösvényeken szerintem az ember ezt a mutatványt nem tudja összehozni, max. a bokáját ficamítja ki, amivel meg bár nem kényelmes igenis el lehet bicegni.
na jó, most gondolkozom: talán ha rádől egy fa.

nikimoves 2020.01.06. 16:21:09

@csimpilimpi: Erdészet, Nemzeti Park, illetékes erdőgazdálkodó oldalán - igen, ez változik tájegységenként. Facebook oldalukon és a weben is meg szoktuk nézni előző nap, hogy hirdetnek-e vadászatot, de hozzá kell tennem, sokszor ennek a kiírása elmarad.
A másik pontoddal abszolút egyetértek, a töréshez nem kis dolognak kell történnie, nem véletlen, hogy nem is jut eszembe senki, akivel itthon ez megtörtént volna (maradjon is így!). Kivétel a bordatörés, amivel az illető ment még 40 km-t és dobogóra állt.

Niki Moves

Terepfutás, jóga, aszfaltfutás, erősítés, regeneráció - majd kezdd elölről

Jóga sportolóknak Facebookon

Címkék

air yoga (1) alpok (2) Altra (2) ashtanga (1) aszfaltfutás (8) ausztria (1) belső utazás (6) beszámoló (4) betegség (4) boka (6) boldogság (11) Börzsöny (11) bringázás (5) Budai-hegység (5) calisthenics (1) catcalling (1) Cortina Trail (1) Dolomitok (2) drop (2) edzés (31) edzésterv (4) elmélkedés (21) erdő (8) erősítés (7) esés (2) fájdalom (9) fejlődés (8) felfedezés (1) fenyves (2) fjord (1) flow (4) fokozó (5) folyó (2) frissítés (4) futás (42) futás barátokkal (7) futás nélkül (6) futás télen (14) futócipő (7) futópad (4) futótechnika (4) görgő (1) Görögország (2) Halama Levente (1) hegyek (7) hegymászás (3) hétköznap (2) (5) hot yoga (1) icebug göcsej (4) Inov8 (3) instagram (2) instant túra (2) jég (2) jóga (17) kaland (1) Kanada (2) kérdések (1) kérdezz-felelek (1) készülés (4) kihívás (3) Kőszegi-hegység (2) közös futás (7) lista (3) Lubics Szilvia (1) Mátra (3) Mátrabérc (6) Mecsek (1) motiváció (12) napirend (1) nemszeretem (1) Nemzeti Park (1) off-season (4) offroad (1) OKT (2) Olaszország (1) Panoráma Trail (1) pihenőhét (4) Pilis (5) pulzus (11) pulzuskontroll (14) Québec (1) regeneráció (10) Retyezát (1) Románia (1) Run&Core (1) saját testsúlyos edzés (1) sár (9) sérülés (7) SMR henger (1) Spartathlon (1) szabadság (12) szarvasbőgés (1) Szentlászló Trail (3) szomorúság (5) tájékozódás (2) tajga (1) tél (7) teljesítménytúra (3) tempófutás (2) terepfutás (36) természetvédelem (3) teszt (1) Teva (1) tundra (1) túrázás (8) ultrakék (1) utazás (5) UTH (5) vadászat (1) vadkemping (2) változás (2) változatosság (9) verseny (14) verseny előtt (4) verseny után (1) vinyasa flow (1) vtm (3) zéró drop (2) Címkefelhő
süti beállítások módosítása