Neked könnyű, te bírod a meleget. Patakokban csurog le a víz a hátamon, miközben egy lábon egyensúlyozok.
Neked könnyű, te hajlékony vagy. 16 évesen a lábszáramat tudtam elérni, ha lehajoltam.
Neked könnyű, nem csúszik a kezed. A karom és a hátam minden egyes izma megfeszül, hogy a kezem ott maradjon.
Neked könnyű, te erős vagy. Három évembe telt, mire meg tudtam tartani a varjúpózt.
Neked könnyű, te ráérsz. Munka előtt, hajnalban jógáztam, mert munka után jógaórát tartottam és futottam.
Neked könnyű, vékony vagy. Ha nem spiccelek a lábfejemmel, minden képen egy pufi törpének nézek ki.
Neked könnyű, te tudod mit kell csinálni. Millió hülyeséget csináltam már, mielőtt elmentem az oktatóképzésre.
Neked könnyű, van erre hely otthon. Az ágy előtti kis szőnyegen jógáztam, amin a kutya épp elfér.
Neked könnyű, te kitartó vagy. Tíz éve voltam jógaórán először, és évekig vissza se néztem, mert hülyeségnek gondoltam.
Neked könnyű, te nő vagy, nyitottabb a csípőd. A 90 fokos terpesz volt a maximum, amit ki tudtam préselni.
Neked könnyű, hajlékony a gerinced. Két porckorongomban nincs folyadék és ezért nem tartanak, iszonyú fájdalmak közt kellett ezt megtudnom, és azt is, hogy már nem is lesz bennük folyadék.
Neked könnyű, te szeretsz jógázni. Igen, szeretek jógázni! És ezért nekem valóban könnyű.
*
A szöveghez az ihletet Csanya adta, aki hasonló, már klasszikusnak számító írást adott közzé a terepfutással kapcsolatban. Ezt itt olvashatjátok el.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.