Niki Moves

Két hónap telt el a Szentlászló Trail óta, és ebben a két hónapban a futás tökéletes szabadságát éltem meg. Nem volt edzéstervem, és ebből volt, aki arra következtetett, hogy most magamat edzem és találok ki magamnak ugyanúgy kínzásokat, mint azoknak, akiknek edzéstervet írok.

Hát ez nem így történt. Igazság szerint nem is terveztem két hónapot kihagyni. Ati pár hete megpróbálkozott néhány edzés beírásával Training Peaksbe, de hiába… Mentem tovább a saját fejem után. Vagyis inkább a szívem után. Jöttek a Dolomitok, ott meg hiába írt volna nekem akárki tervet, arra mentem, amerre szebb ösvényt láttam, és annyit, amennyihez kedvem volt - vagy amennyit muszáj volt megtenni ahhoz, hogy visszaérjek a szállásunkra.

Aztán regisztráltam jógaoktatói továbbképzésekre, hiszen a nyár tökéletesen alkalmas erre: amúgy is kevesebb a vendég a nyaralások időszakában, kevésbé fájdalmas most egy-két hetet szünetelni és csak a tanulásra fordítani. Tavaly sokszor álmodoztam erről, hogy milyen jó lesz majd mindenféle képzéseken fejleszteni magam, új dolgokat tanulni, nem a szűkös szabikeretből dolgozni, nem elkéredzkedni, hanem egyes-egyedül magam eldönteni, hogy mikor és mennyi kurzusra megyek el. Éppen ma emlékeztettem erre magam, hogy mennyire jó, eljutottunk idáig! Ha pedig az ember reggeltől estig, hétfőtől vasárnapig jógázik (hiszen ezek a képzések nagyrészt gyakorlatiak), akkor se idő, se energia, se ízületek nem maradnak a futásra. Így aztán visszavettem, és csak arra koncentrálok leginkább, ami jó: rövidebb terepfutások hétköznap, képzés nélküli hétvégén meg ami belefér.

Biztos, hogy nem most fejlődtem a legnagyobbat futóéletem során, hiszen se gyorsítóedzés (vagy csak nyomokban), se különösebben kimunkált struktúra nincs.

Helyette vannak ezek a kis felfedező futásaim például. A Budai-hegység nem nagy kedvencem, mert túl népszerű és sok az ember meg túl közel a város, de most ide járkálok, és igyekszem a lehető legtöbb ösvényt feltérképezni. Talán meséltem már, nekem a terepfutásnak ez adja az egyik lényegi elemét: a tájékozódás, a felfedezés, mintha valami expedíció lennék. Megtudni, látni, megérteni minél többet, és közben futni, ha már ott vagyok! Ezekkel a kicsi futásokkal is kijön most 40-70 km hetente.

Mivel a Dolomitokban annyira elkapott a hegyi érzés, és nagy ihletettségemben körvonalazni kezdtem a jövő évi versenyeket, múlt héten Gyurival és Dáviddal futottunk egyet Ausztriában is. A Wechsel-hegylánc a Keleti-Alpokhoz tartozik (sőt, ez a legkeletibb vég), legmagasabb csúcsa a Hochwechsel a maga 1743 méterével. Először a Raxot vagy a Schneeberget nézegettem, de szombathelyi bázisunkról az túl messze lett volna egy egynapos futáshoz, így keletebbre ezt találtam, mint a legalpesibb környezetet. Sziklákat akartam, törpefenyőt, hegyeket a távolban, vízszintes esőt, hüttét, kicsi színes virágokat, kopár gerincet fent, puha fenyőtű-szőnyeget lent! Eszerint lett meg a tervezett kör, ami a Niederwechselen át vezetett minket fel. És megkaptam-e, amit akartam? Sziklákon másztunk felfelé, a magas fenyőkből alacsony cserjén át sziklás fű lett, a távolban látni lehetett a Schneeberget, az eső esett vízszintesen egy kicsit, majd függőlegesen nagyon, a hüttében lehetett kapni kólát, a területüket védelmező tehenek kicsi színes virágok és sziklák tengerében kergettek minket (ez volt az edzés anaerob része), a fenti kopár hegygerincről leereszkedve csodálatos zöld fenyveseken (és zuhogó esőben) érkeztünk vissza a kiindulópontunkra.

Természetesen közben elgondolkodtam azon, hogy komolyan gondolom-e ezeket a jövőre vonatkozó terveimet. Aztán meggyőztem magamat, hogy addig még mennyire sok idő van, a Szentlászlótól is f*stam, ilyenek. És még novemberre bevállaltam a Panoráma Trailt a Zemplénben, ami hál istennek A-B verseny, tehát lehet felfedezni közben a körözés helyett, és nem is olyan hosszú a maga 45 km-ével, legalábbis ezekkel bátorítom most magam.

Úgyhogy jövő héttől vége a nagy lézengésnek és Ati fogja megmondani a napi feladványt! Remélem, lesz benne olyan, hogy „3 óra terepfutás, az átlag legyen A zónában, benne minél több szint és kicsi színes alpesi virág”.