Eljött az ideje, hogy megírjam az összes, téli futással és az e körüli parádéval kapcsolatos elmélkedésemet, és azok eredményét. A történet nem idén kezdődik, hiszen tavaly is volt tél, meg azelőtt is...
Először is azt hiszem, Kiliannak igaza van, hülye az, aki télen síelés helyett futás címén próbál a hóban kepeszteni. Csakhogy nem vagyok egy sítehetség, bármennyire is tisztelem a sportot. Talán még nem késő, nem kizárt, hogy sikerül feleleveníteni a több évtizedes semmeringi "csúcsformámat" az iskolai sítáborból! Ám mivel még nem tartok ott, marad a futás télen is.
Másodszor viszont, ráadásul sokkal inkább tavaszi-nyári ember vagyok, jobban szeretem, ha a fákon van levél, ha nem megy le délután 5-kor a nap, ha megfagyás nélkül megállhatok egy-egy sziklánál a kilátásban gyönyörködni, és ha nem tart órákig a felöltözés. Szóval nem sok szól a téli futás mellett, mégis, kissé értetlenül állok így is az előtt, hogy mekkora ügyet tudunk belőle csinálni. Minden futós oldal, minden márka és cég ír cikket arról, hogy mire kell télen futáskor ügyelni. Ezek között olvastam olyat is, amelyik szerint a 6 fok az már nagyon hideg... Hm, találkozzunk hétvégén a Csóványoson, hál istennek nem 6 fok lesz, hanem -10!
A futók több csoportra oszlanak: Vannak, akik el se indulnak (hoppá, mi lett az újévi fogadalomból?). Vannak, akik futópadra állnak át (meg tudom amúgy érteni, csak terepfutóknál nem olyan hatékony, de ez egyéni döntés). Vannak, akik telehópelyhecskézik az internetet a téli csodaországos fotóikkal (hó alatt a kátyú is szép). Vannak, akik meglepődnek azon, hogy ma is csúszik/havas a pálya, nem csak tegnap, emellett szabadkoznak, hogy azért nem sikerült a tempó, mert hó van (igen, láttam, nálunk is). És vannak, akik teszik a dolgukat (alias Morning Run).
A futás alapvetően nem beltéri a sport, a terepfutásra meg ki sem térek külön. Nyilván változnak a körülmények. Télen nehezebb a dolog, mert valóban nem olyan a helyzet, hogy nagyokat lehessen repeszteni, néha tényleg nagyon hideg van, és különösen munka után nehéz nekiindulni, de ha futni akarunk, akkor ez a helyzet és meg kell oldani. Leginkább fejben kell megoldani, magamon ezt vettem észre. El kell engedni a tempót, a távot, mindent. Attól még mozgás, edzés, futás marad a dolog, sőt, egy két órás terepfutáson (ami még csak nem is sok) sokkal jobban el lehet fáradni, mintha nem kellene hóban taposni, a farizom nem hazudik... Aki ilyen és ehhez hasonló körülmények között is kimegy, edz, tolja, azt a verseny napján már sok meglepetés nem érheti, nem fog megijedni se sártól, se hidegtől, se melegtől. Szóval ez is edzés, egyszerűen csak mások az edzés végén a megszokott mutatók, de ezekre most amúgy sem lehet sokat alapozni. Lehet, hogy nem sikerül adott idő alatt a megtervezett kört lefutni (egy hét alatt ez kétszer történt meg velem), de ez miért lenne baj? Mindig van lehetőség rövidíteni.
Az öltözködés meg a nyárihoz hasonló téma: amikor legszívesebben sportmelltartóban futnék, mások még mindig hosszú nadrágban nyomják, télen pedig nem ritka a pehelykabátban, kötött sálban futó látványa (bár inkább a Ligetben, mint terepen). Felőlem...
Jégre ott a szöges cipő vagy szöges, cipőre húzható talp, hidegre ott a kesztyű, hóra meg... hát hóban ott a farizom meg az útvonalrövidítés. Keep it simple. Most jól megmondtam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.