Az történt, hogy januárban egy gerincprobléma miatt (ami részben még mindig nyomozati szakaszban van) arra ítéltettem, hogy néhány hetet fekve, aztán a maradék heteket pedig sport, és szabad levegőn való tevékenység nélkül töltsek. Soha még ennyi időm nem volt olvasni... Egy hónap alatt 22 könyvvel végeztem. Ez azért azt hiszem, sokat elmond arról, mennyi szabad időm lett hirtelen.

Vállalkozó lévén erre az időszakra a szokásos bevételeim körülbelül harmadával tudtam csak számolni, miközben ömlött a pénz a kezelésekre, orvosokra, míg az MRI eredményre vártam (ami nem hozott megoldást). Tudom, hogy van egy öröklött gerincbajom, csakhogy a jóga hatására éppen ez javulni látszik...

Eltelt ez a hónap, február kezdetével már tudtam mozogni. Először már tudtam állva hajat szárítani, vagy kiteregetni a ruhákat, támaszkodás nélkül fogat mosni, vagy felemelni egy üres lábost. Az edzéseimet karmesteri szerepben tartottam meg, idővel egyre többet. Rövid sétákkal indítottam, Gyurival elmentünk madárlesre vagy csak megfigyelni a természetet, aztán görgő, és most már futni is tudok újra, de ezek a hetek nem tűntek el nyomtalanul, és mivel nekem mindez teljesen új tapasztalat, csodálkozva merültem el mindazok életébe, akik mindig így élnek: mozgás nélkül, bent a lakásban. 

Íme, ezekre a dolgokra figyeltem fel.

Száraz lett a bőröm

Nem volt jövés-menés (házhoz megyek edzéseket, jógát tartani, így napközben úton vagyok), és nem volt meg a napi minimum egy óra futás a szabadban - ebből a szempontból lényegtelen, hogy terepen vagy aszfalton, a fő elem itt a kintlét. A bőröm észrevehetően elkezdett száradni, fakulni, húzódni, a színem elveszett, úgy néztem ki, mint egy vízihulla. A fekvős hetek végére már elég vastag, zsíros krémmel kellett a bőrömmel törődni, pedig amúgy csak hébe-hóba kenek rá aloe verát vagy könnyű arckrémet. Belőlem nem nagyon élnek meg a kozmetikum-gyártók...

Lebetegedtem

Legyengült az immunrendszerem, elég volt egyetlen találkozás egy köhögő barátnővel, és másnapra már lázas is voltam. Nagyon rosszul érintett, tavaly még náthás se voltam, most meg éppen jöttem volna kifelé az eredeti helyzetemből, és újfent visszakényszerültem az ágyba. Egyértelműen romokban hevert a belső védekező rendszerem.

Meghíztam

Próbáltam figyelni az étkezésemre, de persze korántsem volt minden tökéletes, ember vagyok én is. Csakhogy amúgy sem mintaszerűen étkezem, a változás csak annyi volt, hogy nem mozgok. Meglett az eredménye, nem csak a súly mérhető, hanem látom a magam köré növesztett zsírréteget, ami egy hónap alatt plusz 2-3 kilót tett ki. Nem hangzik soknak, de gondoljunk bele, mi történik akkor, ha ezt valaki így folytatja mondjuk csak egy éven át.

Legyengültem

Most, hogy visszatértem az edzésbe, érzem a különbséget a korábbi formám és aközött, amivel most kell dolgoznom. Egyértelműen gyengült a lábam, az állóképességem megzuhant, a szívverésemnek tovább tart lelassulnia, amikor vége a munkavégzésnek. Nevetségesnek érzem magam. Közben már jön vissza minden, a görgőn a watt adatok mutatják, ahogy napról napra erősebb vagyok, de futáskor még egyértelműen megmutatkozik a kihagyás hatása.

Megzuhant az életkedvem

A mozgás energiatermelő folyamat, a nem-mozgás pedig csak elfárasztja az embert. Az volt a szerencsém, hogy mindez télen történt, így nem szakadt meg a szívem, amiért nem futkoshatok, vagy akár sétálgathatok a szabadban. Szó szerint elbújtam az olvasmányaimba, és míg próbáltam tartani magamban a lelket, biztatott a férjem, és tisztában voltam vele, hogy semmi, de a világon semmi nem tart örökké és minden csak átmeneti, lelkileg nagyon megviselt a szabadságom ilyetén való elvesztése.

Mindezek mellett rengeteg egyéb, sőt, pozitívnak mondható tapasztalatot szereztem, tanultam magamról és a testem működéséről, át tudtam gondolni olyan dolgokat, amelyeket a megszokott rutinban való nyakig merülés mellett nem lehet átlátni. 

Február közepe van, és most már napok telnek el anélkül, hogy bármi fájna. Még mindig kísérletezem azzal, mit szabad, mit tilos, és mit tudok változtatásokkal elvégezni.

Zárszónak annyit tennék hozzá, hogy a gyógyulásomban természetesen volt és van szerepe a tornának, a gyógytornászi javaslatoknak, a gerincsebész tanácsainak, azonban az átütő sikert a folyamatok lelki hátterével való foglalkozás hozta meg. A terapeutámmal lezajlott második online beszélgetésünk után kezdett rohamos javulásnak indulni minden. Elgondolkodtató, nem?

Fotók: Kulcsár György